Imago Pietatis A Torre di Palme-i Poliptichon Mestere

A Fájdalmas Krisztus kultuszképe a 12. századi bizánci művészetben alakult ki, és onnan került át Nyugat-Európába. A kőkoporsóban álló Megváltó egyszerre halott és élő, a Keresztrefeszítés sebei a Passió átélésére buzdítják a hívőt. Az ábrázolásokon, a fájdalom és a gyengédség kifejezésének szándékával, idővel mind gyakrabban jelenik meg a Krisztust támogató Mária és János evangélista. Ezen az késő-trecento képen a szarkofág széltől szélig kitölti a képfelület alsó negyedét, és rajta latin nyelvű búcsúszöveg olvasható. A szöveg, pápai rendeletekre hivatkozva pontosan meghatározza, hogy a kultuszkép szemlélése hány nappal csökkenti a tisztítótűz általi bűnhődés időtartamát, és a szülő anyáknak is oltalmat ígér. A festmény ikonográfiáját tovább gazdagítja, hogy az aranyháttéren, az Angyali üdvözlet két szereplőjén kívül a Passió eseményeire emlékeztető motívumok (Arma Christi) jelennek meg: az Olajfák hegyének keserű kelyhe, a három Mária kenőcsös edényei, a Péter tagadásakor megszólaló kakas, a Jézust gúnyoló kezek, Júdás csókja, a keresztről való levételnél használt harapófogó, kalapács és létra. A név szerint nem ismert Torre di Palme-i polyptichon mesterének munkásságát csak az 1980-as években kezdte el rekonstruálni a kutatás. Az eddig csoportosított műveiből következtethetően az Adriai tenger partján fekvő városokban tevékenykedett. Iskolázottsága velencei, de alakjai fiziognómiai jellegzetességeiben kortárs bolognai festők, főleg Vitale da Bologna hatása is kimutatható.

© Tátrai Vilmos