Az 1666-os londoni tűzvész
Régi Képtár
Trónoló Mária gyermekével, Szent Juvenalisszal, Szent Szabinusszal, Szent Ágostonnal, Szent Jeromossal és hat angyallal, a lunettában: Áldó Krisztus, a frízben: füzért tartó puttók
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1473 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | tempera, arany, fa |
| Méret | 317 × 232 × 23 cm |
| Leltári szám | 1209 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250–1600, XIII. terem |
Az oltárkép eredetileg Orvietóban, egy Szent Szabinusznak szentelt, önálló kápolnában állt a város nyugati részén, a San Giovenale (Szent Juvenalisz)-templom közelében. A Szent Szabinusz-kápolnát a 16. században a reneszánsz Simoncelli-Caravajal (később Pietrangeli) palotába foglalták bele, s mára csak csekély maradványai ismertek.
A festményen Szent Juvenalisz, Szent Szabinusz és Szent Ágoston püspöki ornátust visel, míg a bibliafordító egyházatya, Szent Jeromos bíborosi öltözékben áll előttünk. Szent Juvenaliszt és Szent Szabinuszt kiemelkedő tisztelet övezi Orvietóban, mivel a hagyomány szerint ők hozták el a kereszténységet a városba.
A Marche-tartományban és Umbriában működő Giovanni di Piermatteo Boccati biztosan jól ismerte a reneszánsz vívmányait, de az aranyháttér, az előrebillenő márványpadló és a bizarr-naturalista arctípusok gótikus kötődéséről árulkodnak. Az alsó márványlépcsőn, középen olvasható évszám szerint ezt a művét 1473-ban festette. Mindössze húsz-huszonöt évvel később Szűz Mária arca megsérülhetett, s emiatt azt egy Pinturicchio köréhez tartozó festő átfestette.
A mű egyike azon kevés korai reneszánsz oltárképnek, melynek felső lezárása eredeti formájában maradt fenn. A faragott, aranyozott rozettákkal és akantuszlevelekkel díszített lunetta közepén levélkoszorúban jelenik meg a nyitott könyvet tartó, áldó Krisztus. A festett frízben három fekvő, mezítlen puttó tart egy vörös szalagokra erősített füzért.
Az oltárkép szétbontása után a talapzatát (ú.n. predelláját) díszítő, Szent Sabinusz életét bemutató festmények szétszóródtak. Ma négy ismert közülük, melyek különböző gyűjteményekben találtak otthonra: Szent Benedek és Szent Szabinusz beszélgetése (Madrid, Fundación Thyssen Bornemisza, letétben: Barcelona, Museu Nacional d’Art de Catalunya, ltsz. 55 [1977.4]); A vak Szent Sabinusz felismeri Totilát (Nápoly, Banco di Napoli, letétben: Bari, Pinacoteca Corrado Giaquinto, Bari, ltsz. 84/Dep.); Vindemiusz megkísérli megmérgezni Szent Szabinuszt (Urbino, Galleria Nazionale delle Marche, ltsz. 1990 D4); Szent Szabinusz halála (egykor Párizs, Spiridon Gyűjtemény). A jelenlegi talapzat feltehetően a 19. században készült, rajta Perugia címere, a vörös mezőben ágaskodó, koronás ezüstgriff jelenik meg.
Az oltárképet Firenzében, Emilio Costantini műkereskedőtől vásárolta meg a múzeum gyűjteménye számára Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója 1895-ben.
Feliratok
A négy férfiszent alatt, a felső márványlépcső előoldalán, latin nyelven · S(ANCTUS) · IVVENALIS · S(ANCTUS) · SAVINUS ⁘ |· S(ANCTUS) · AGVSTINVS · S(ANCTUS) · IEROLIMVS ⁘
Az alsó márványlépcső előoldalán, középen: · 1 · 4 · 7 · 3 ·
Bibliográfia
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister: Museum der Bildenden Künste Budapest 1-2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 71-72. o., 35.
Szigethi, Ágnes – Nyerges, Éva – Ruzsa, György – Barkóczi, István – Tátrai, Vilmos, Tátrai, Vilmos (ed.), Old Masters’ Gallery: A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings; Museum of Fine Arts Budapest 1, Budapest, 1991, 12. o.
Tátrai, Vilmos – Dobos, Zsuzsanna – Béres, Csenge Júlia, A Summary Catalogue of Italian Paintings, 1250-1800: Museum of Fine Arts Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2024, 38-39. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
A gyűjtemény további műtárgyai
