Szent Pál és Szent Barnabás Lystrában A Budapesti Szent Pál és Barnabás Mestere

Pál és Barnabás nem tartozott Jézus tizenkét tanítványa közé, így csak a szó tágabb értelmében, hittérítő tevékenységükre tekintettel nevezhetők apostoloknak. A képen ábrázolt három, a kisázsiai Lystrában játszódó epizódot az Apostolok cselekedetei (14, 7 – 19) írják le. Pál meggyógyít egy bénát, ezt látjuk jobboldalt az előtérben. „Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!” Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek.” Felkoszorúzott bikával áldozatot akartak bemutatni nekik, amit ők kétségbeesetten visszautasítottak – ennek a cselekménynek a megjelenítése került a festmény középterébe. A háttérben, alig kivehetően zajlik a harmadik epizód, Pál megkövezése. A festmény ismeretlen alkotója épp erről a képről kapta a szakirodalomban használatos szükségnevét. Annyi biztos, hogy azok közé a 16. századi németalföldi mesterek közé tartozott, akikre erős hatást gyakorolt az itáliai érett reneszánsz képviselőinek, első sorban Raffaellónak a művészete. Néhányan közülük Rómában közvetlenül is tanulmányozták mintaképüket, mások metszetek közvetítésével ismerkedtek meg az olasz Cinquecento festészetének vívmányaival. Jelen képen a cselekmény bemutatásának retorikus hangsúlyai, a gesztusok ókori szobrászatot is idéző megformálása, a képtér arányos tagolása építészeti kulisszákkal és a szereplők világos csoportosításával mind olyan stíluselemek, amelyek ennek a hatásnak az érvényesüléséről tanúskodnak.
©Tátrai Vilmos