Női képmás Bernardino Licinio

A Bergamo környékéről származó, de egész művészi pályájával Velencéhez kötődő Licinio első dátummal ellátott képét is a Régi Képtár őrzi (Női képmás, ltsz. 51.802) . Ez az évszám 1522, tehát a harmincas éveiben járó festő egyik munkáján látható. Bizonyosan korábbi, a 16. század tízes éveinek közepére tehető gyűjteményünknek ez a másik női képmása. A festményen sötét háttér előtt jobbra forduló, merengő tekintetét a nézőtől elfordító, telt arcú fiatal nőt látunk. Világosszőke haja összefogott tömegben ér a válláig. Mély dekoltázsú ruhájának fekete felső része rásimul testére, a többi, sötétvörös damasztból van, és változatos redőzéssel díszíti alakját. Bal kezét szívéhez emeli, lépcsős mellvédre támasztott jobbjában verseskönyvet tart. Ehhez az ábrázolási típushoz a mintát Licinio kortárs nagyjai, Giorgione, Tiziano és Palma Vecchio adták. A másodvonalbeli mester a mintaadó, műfajteremtő művészeknek csak mechanikus követője, előképeinek érzelmi és festői gazdagságát újrateremteni vagy érdemben variálni nem tudta. Egy divatot követett, a női szépség és a szerelmi ábrándozás magasztalását eszményítő portrék tipikusan velencei divatját. Festett számos olyan képmást is, amelyeken a modell egyértelműen azonosítható. Néhány csoportportré is köthető a nevéhez, közülük az egyiken a családtagjait örökítette meg, de ezeket is csekély kifejezőerővel, életszerűséggel. Életművének a másik részét, szintén Tizianót és Palma Vecchiót követő Sacra conversazionék és oltárképek teszik ki.

©Tátrai Vilmos