Tájkép kastéllyal és sétáló földbirtokosokkal David Teniers (II)

Az idilli hangulatú jelenet egyik hangsúlyos motívuma a sziklán álló várkastély romantikus épülete. Az apród kíséretében sétáló, elegánsan öltözött arisztokrata párt akkor is ösztönösen a kastély lakóival azonosítjuk, ha nincs rá bizonyítékunk, hogy Teniers kortársai, valóságos személyek lennének. Mellettük, előreszaladó kutyájától kísérve, egy parasztember halad, talán a földbirtokosok intézője, aki a házaspár felé fordulva előre mutat, nem tudni mire. A hölgy és az úr kegyesen, leereszkedően feléje fordul, de már folytatják is útjukat. A szereplők ruhái adják a kép legélénkebb színfoltjait, finom kontrasztot alkotva a táj barnájának, barnássárgájának, zöldjének és szürkéjének árnyalataival. A nagyméretű festmény példát nyújt arra, hogy az árkádiai hangulat megteremthető mitológiai jelenet nélkül, köznapi témában is. Ez már csak azért is lehetséges volt, mert mind az ókori, mind a reneszánsz és barokk bukolikus költészet, inkább évezredek, mint évszázadok hagyománya, a tájábrázolások jelentős részét mitikus képzetekkel telítette. Egy folyót átszelő csónak, amilyet ezen a képen is látunk, biztosan sok nézőnek eszébe juttatta Kháron ladikját, ahogyan a viharfelhőkkel borított égről, amelyen áttör a napsugár, a pogány és keresztény hitvilág megannyi epizódját. A domboldalon nyáját legeltető pásztort világít meg a fény: az egyszerűség és ártatlanság fogalma, amelyet a pásztori költészet dicsőit, csakúgy megjelenhet ennek láttán a néző gondolatvilágában, mint a Krisztussal azonosított Jó Pásztor képzete.
©Tátrai Vilmos