Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal Michele di Ridolfo

A sérült állapotú festmény sajátkezű változata egy 1987-ig angliai magángyűjteményben őrzött kompozíciónak. A festője 1525 körül lett annak a Ridolfo Ghirlandaiónak segéde, aki úgy alkalmazott cinquecento stíluselemeket, hogy teljesen soha sem szakított a quattrocento hagyománnyal. Michele Tosini idősebb műhelytársa iránti tiszteletből vette fel a Ridolfo nevet. Immár önállósulva és saját műhelyt irányítva, a negyvenes évektől vált érzékennyé a manierizmus hozta változásokra. Épp erre az időszakra tehető az angliai és a budapesti kép készülése. Ezeken a manierista stílusjegyek szervesen épülnek rá az érett reneszánsz alapokra. Mária és a két gyermek alakjából dinamikus és egyben harmonikus egységet formálni, Leonardótól kezdve Raffaellón át Andrea del Sartóig a művészi kísérletezés egyik kitüntetett alkalmának számított. A mozdulatok és a tekintetek itt is szervesen kapcsolódnak egymáshoz, alkotnak kerek egészet. Mária fejének a Jézust tartó jobb karjával ellentétes irányú fordulata Raffaello Esterházy Madonnáját idézi emlékezetünkbe. Jézus testtartása tükörképesen szinte pontos átvétel Andrea del Sarto 1517-ben festett főművéről, a Hárpiás Madonnáról. A fenséges Mária megformálásában bizonyára szerepet játszott Michelangelo Medici Madonnájának tanulmányozása. A kompozíció igazán manierista vonása épp a körvonal és a megnyújtott figurák eleganciája, a testfelületek porcelános simasága és a színeknek a mérgeszöldtől a sápadt inkarnáton át a kendő szokatlan lilájáig terjedő skálája.

©Tátrai Vilmos