Leopold Dax (†1481 után) budai bíró síremlékének töredéke

A töredékesen megmaradt faragvány egy sírkő jobb felső részének a töredéke. Az épen megmaradt sarokhoz kapcsolódó három oldala faragott, a többi felülete rongálódott vagy törésfelület. Fényesre csiszolt előlapján mélyített, világosabbnak látszó alapba faragott minuszkulás felirat négy sorának töredéke olvasható:




„[Sepult]ura∙ Cirtumsp | [ecti … Leopo]ldi ∙ Dax · dicti ∙ | civita]tis ∙ bude[n]sis | (…) qui ∙ obyt | (…)

Ismeretlen körülmények között került a Szépművészeti Múzeumba a 20. század elején. Ha születtek is iratok múzeumba kerüléséről, azok ma nem lelhetők fel, a leltárkönyvbe pedig csak azt jegyezték be, hogy a töredék feltehetően Budáról származik.

Felirata azonban elárulja, hogy Leopold Dax budai városbíró sírkövéről van szó. A neve előtt álló „circumspecti” szó a városi elöljáróknak a 15. század második felétől kijáró „prudens et circumspectus” (előrelátó és körültekintő) cím rövidített alakja. Buda alapításától kezdve jelentős német polgárság élt a városban, a magyar polgárság létszáma csupán a 14–15. században kezdett el növekedni. Ekkortól a magyar és a német polgárság között gyakoriak voltak a joghatósági viták. Ezek orvoslására vezették be 1439 után azt a rendszert, hogy a bírói tanácsba a magyar és a német polgárok is hat-hat esküdtet választhattak, bírót pedig évente felváltva nevezhettek ki. Leopold Dax neve több korabeli forrásban is fennmaradt: rá, mint bíróra hivatkozik a budai mészárosok 1481-ben íródott (majd 1482-ben és 1484-ben megerősített és átírt) oklevele, továbbá egy 1491-ben keletkezett oklevél is említi őt, mint 1481-ben hivatalban levő budai bírót.

Német neve és bírói tisztsége valószínűvé teszi, hogy halála után a Boldogasszony-plébániatemplomba (a mai budavári Mátyás-templomba) temették el, ez volt ugyanis a budai német polgárság plébániatemploma. A papságon kívül ide temetkezhettek a világi elöljárók is. Közülük többek sírköve is előkerült a Boldogasszony-templom és a környező épületek 19. század utolsó negyedében kezdődő helyreállítása vagy a megelőző régészeti feltárások során. E sírkövek az akkor formálódó országos vagy budapesti közgyűjtemények valamelyikébe kerültek. Okkal feltételezhető, hogy Leopold Dax sírkövét is ebben az időben találták meg a Nagyboldogasszony-templomban vagy közvetlen környezetében, és innen került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe.

A sírkő anyaga a Gerecse hegységből származó tömött vörös mészkő, melyet reprezentatív megjelenése miatt a középkortól kezdve vörös márványnak neveztek (a magyarországi kutatás a gyakran mind a mai napig így hivatkozik rá). A 14. század második felétől egyre gyakrabban szolgált síremlékek alapanyagául a nemesség, a polgárság és az egyházi elöljárók számára. Leopold Dax sírköve a 15. század második felében megjelent, egyszerűbb típusú sírkövek közé tartozik, amelyeknél a korábban elterjedt változattal szemben nem az előlap szélén körbe, hanem a rövid oldallal párhuzamos sorokba vésték a feliratot. A felirat alatt rendszerint címer vagy figurális ábrázolás kapott helyet, Leopold Dax sírkövének elpusztult alsó részéről azonban nincsenek információink.

Veress Orsolya

in: Faszination Stadt. Die Urbanisierunk Europas im Mittelalter und das Magdeburger Recht. Szerk.: Gabriele Köster – Christina Link. Sandstein Verlag, Drezda, 2019, 403–404.

Felirat: [Sepult]ura ∙ Cirtumsp | [ecti … Leopo]ldi ∙ Dax · dicti ∙ | [civita]tis ∙ bude[n]sis | (…) qui ∙ obyt | (…)

Marosi, Ernő (ed.), Magyarországi művészet 1300-1470 körül I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, 696. o.

Horler, Miklós (ed.), Lapidarium Hungaricum: Általános helyzetkép 1., Lapidarium Hungaricum : Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye, Országos Műemléki Felügyelőség – Országos Tudományos Kutatási Alap, Budapest, 1988, 17. sz. (Török Gyöngyi).

von Biegel, Gerd (ed.), Budapest im Mittelalter: Ausstellung, Braunschweigisches Landesmuseum; Historisches Museum Budapest, Braunschweig, 1991, 363, 528. o., 912. sz. (Pál Lővei).

Farbaky, Péter – Farbakyné Deklava, Lilla – Rákossy, Anna – Végh, András – Katona, Júlia (eds.), A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246-2013): Kiállítási vezető, Budapesti Történeti Múzeum – Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia, Budapest, 2015, 91. o., 19. jegyzet. j.

Lővei, Pál, Porfír, kő, márvány. 1. kötet: kőanyagok, kőfaragók, kőberakások a középkori Magyarországon, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2022, 210. o.