Ptah–Szokarisz–Ozirisz-szobor

A kis méretű szobor a halotti kontextusban használt, fából készült, festett, úgynevezett Ptah‒Szokarisz‒Ozirisz-szobrok egyik jellegzetes, kronológiailag jól elkülöníthető típusához tartozik. A szobortípus elődei a 20. dinasztia (Kr. e. 12–11. század) idején jelentek meg a sírmellékletek között, későbbi darabjai pedig egészen a Ptolemaiosz-kor végéig használatban voltak. A halotti istenséget ábrázoló szobrot a koporsó és a benne fekvő múmia közvetlen közelében állították fel. Az évszázadok során mind a figurák kidolgozása, mind ikonográfiájuk és színviláguk jelentős változásokon ment keresztül. Egyes darabok hátoldalába vagy talapzatába üreget vágtak, amelybe leggyakrabban kis méretű halotti papiruszt vagy Ozirisz isten újjászületését szimbolizáló úgynevezett gabonamúmiát helyeztek. A szobrokon olvasható felirat lehet hosszabb himnikus szöveg, de rövid áldozati formula is, amely gyakran a halott nevét és címeit, valamint családjának bizonyos tagjait is említi.
A múmia formájú szobor magas talapzaton áll. A fejtetőn a fejdísz beillesztésére szolgáló lyuk a facsappal együtt megmaradt. A stukkós alapozás nélkül felvitt festés szinte teljesen lekopott. A figura háromosztatú parókát visel, arca sárga, a szemek körüli szempillákat pedig fekete vonalakkal mintázták meg. A mellkast széles uszeh-gallér díszíti, amely alatt középen egy függőleges feliratsáv fut végig a lábfejig, majd onnan folytatódik a talapzat felső részén egészen a széléig. A vastagon írt hieroglif jelek lekoptak, mára szinte teljesen olvashatatlanok, de feltételezhetően egy rövid áldozati szöveg részei voltak. A talapzat felső oldalán, a szobor lábai körül vörös festéknyomok láthatók. Bár pontos régészeti kontextusa ismeretlen, a szobor valószínűleg Gamhudból származik és a késő Ptolemaiosz-korra, tehát a Kr. e. 2–1. századra datálható.