Ptah–Szokarisz–Ozirisz-szobor

A kis méretű szobor a halotti kontextusban használt, fából készült, festett úgynevezett Ptah‒Szokarisz‒Ozirisz-szobrok csoportjának egyik jellegzetes, kronológiailag jól elkülöníthető típusához tartozik. A szobortípus elődei a 20. dinasztia (Kr. e. 12–11. század) idején jelentek meg a sírmellékletek között, későbbi darabjai pedig egészen a Ptolemaiosz-kor végéig használatban voltak. A halotti istenséget ábrázoló szobrot a koporsó és a benne fekvő múmia közvetlen közelében állították fel. Az évszázadok során mind a figurák kidolgozása, mind ikonográfiájuk és színviláguk jelentős változásokon ment keresztül. Egyes darabok hátoldalába vagy talapzatába üreget vágtak, amelybe leggyakrabban kis méretű halotti papiruszt vagy Ozirisz isten újjászületését szimbolizáló úgynevezett gabonamúmiát helyeztek. A szobrokon olvasható felirat lehet hosszabb himnikus szöveg, de rövid áldozati formula is, amely gyakran a halott nevét és címeit, valamint családjának bizonyos tagjait is említi.
A zömök testű, kicsiny arcú, hosszú álszakállat viselő figura festése több helyen lekopott, lepattogzott. A zöldre festett arcon hosszanti repedés húzódik. A fejtetőn a beilleszthető korona számára készült nyílás látható a beletört csappal, a fejdísz azonban nem maradt ránk. A világos színű gallér alatt a sötétvörösre festett mumifikált testet sötétkék rombuszhálós motívum fedi. Az elő- és hátoldal rövid szövegei alapján a tulajdonos egy bizonyos Ha-aa, Honszumesz fia volt. Ikonográfiai jegyei alapján a bemutatott darab egyértelműen a 25. dinasztia (Kr. e. 722–655) idejére datálható.