Mózes megtalálása Marcantonio Franceschini

Mózes második könyvének (2, 1-6) elbeszélése szerint, Mózes anyja, hogy megmentse fiát az elsőszülött zsidó gyermekekre váró haláltól, „fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, cselédjei meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a szolgálóleányát, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt!” 1710 körül Marcantonio Franceschini az ótestamentumi történetet ovális képmezőn az elképzelhető legtisztább klasszicizáló kompozícióval, formákkal és gesztusokkal ábrázolja. A festmény hordozója rézlemez, ami a kép nagy méretét tekintve ritkaság. Az antik szobrászat és Raffaello normateremtő művészete előtt tisztelgő klasszicizáló irány Itália egyetlen más városában nem bizonyult olyan erősnek, mint a pápai államhoz tartozó Bolognában. Ezen a képen is eszményien szépek az arcok, szelíden mértéktartók a mozdulatok, a szereplők egymáshoz való viszonya minden elemében átgondolt, kiegyensúlyozott, a kompozíció zárt alakzattá tömörül. Jobboldalt az egyiptomi környezetre emlékeztető építészeti kulissza, középen lombos fák, baloldalt tengerre, dombra és hegyre nyíló kilátás adja a hátteret a cselekményhez. Olyan táj, amely a szintén bolognai Annibale Carracci több mint évszázaddal korábbi tájképeit idézi.

©Tátrai Vilmos