Mária gyermekével, Assisi Szent Ferenccel, egy női szenttel és donátorral Vincenzo Catena

Giovanni Bellini követőjének festményén az ülő Mária és a két álló szent félkörbe rendezett csoportot alkotnak, csendesen szemlélődnek. Nem Mária van a kép tengelyében, a kompozíció szimmetriája mégis érintetlen marad. Középen teljes szembe-nézetben jelenik meg a megkoszorúzott, pálmaágat tartó női vértanú szent. A tájból alig látni valamit, a természet mégis meghatározó módon van jelen. Az alakok körvonala tisztán, élesen rajzolódik az ég kékje elé. Az onnan áradó fény a vörösnek, a kéknek, a zöldnek, a barnának és a test színének tónusát világossá, helyenként egyenesen ragyogóvá teszi. A modellálás a Quattrocentóé, bár Giorgione hatásának tulajdoníthatóan finomabban cizellált, nem annyira keményen plasztikus, mint Catena korábbi művein. A felület így is csak a fény által áthatolhatóan sima, a részletek gondosan körülhatároltak. A hosszú hajú ifjú donátor portréja, mint gyakran a kora-reneszánszban az antik érem-képmás eszményéhez igazodik, ezáltal elkülönül a kép egészén belül, ahol mind a többi szereplő félig vagy egészen felénk mutatja arcát. A festmény eredeti állapotában ez az izolált jelleg még erősebb volt, hisz a tábla alsó sávja, amely az imádkozó kezet is magába foglalja, utólagos toldás. Fontos lenne természetesen tudni, mennyivel későbbi ez a hozzátét. Egy eddig még el nem végzett technikai vizsgálat talán azt derítené ki, hogy csupán néhány éves eltéréssel, az ízlés változásához alkalmazkodva maga Catena illesztette hozzá a kiegészítést saját festményéhez.

Tátrai Vilmos©