Krisztus Pilátus előtt Ludovico Mazzolino

Amikor a zsidó főpap által Krisztus ellen feltüzelt tömeg a római helytartótól, Pilátustól a halálos ítéletet követelte, utóbbi „Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” (Máté 27, 24)
Az antiklasszikus stílusú ferrarai mester a Passió-jelenetet bizarr hangsúlyokkal, karikírozó előadásmódban állítja színre. Üresen hagyja az előteret, fokozva ezzel a középtérben játszódó jelenet zsúfoltságát: az izgatott nyüzsgést Pilátus és Jézus körül, akit a pribékek megkötözve Pilátus színe elé kényszerítenek. Primitív dühöt kifejező vad gesztusok dominálják a baloldalt, míg a jobb oldal a fölény, a civilizált intrika és a közöny térfele. A vonalak erőteljes görbéket írnak le, a formák és az arányok eltorzulnak, a ruhák és a leplek önálló életre kelnek. Az erkélyről kihajló két mellékalak (a zöld ruhás ugyanazt a turbán-paródiát viseli, mint az egyik vádló a jobb szélen) mintha zavartan keresné az esemény értelmét. A lépcsőn csípőre tett kézzel nyeglén pózol egy római katona. Elégedetten gyönyörködik az elébe táruló látványosságban, mintha csak az ő szórakoztatására rendezett színjáték volna. A közönséges, harsány pantomim elegáns, nemes környezetben játszódik, a festő a nyers cselekményt szépséggel ellenpontozza. A márványlépcső, a levélmotívumokkal díszített oszlopok, az erkélyt alátámasztó pilaszterek és a mellvéd domborműve dekoratív keretbe foglalják az önkény és kiszolgáltatottság örök drámáját.
© Tátrai Vilmos