Magány William Parsons Winchester Dana

A bostoni születésű William Parsons Winchester Dana 1852-től a párizsi École des Beaux-Arts-on tanult. Hosszú éveken át Franciaország és Amerika között ingázott, de 1878 után végül Londonban telepedett le. Bár eleinte leginkább tengeri motívumokat választott témául, később zsánerfestőként is sikereket ért el. Dana rendszeresen részt vett amerikai tárlatokon és a párizsi Szalonon. 1878-ban a párizsi nemzetközi kiállításon is szerepelt, ahol harmad osztályú éremmel jutalmazták: az elismerést leginkább Budapesten őrzött tengeri látképe hozta meg számára, melyet a francia kritikusok nagy lelkesedéssel fogadtak.

A hosszított, panoramikus és letisztult kompozíció két vízszintes sávra, a borús égre és a morajló tengerre tagolódik. A festő finom szürkés-kékes átmenetekkel, bravúros technikával ragadta meg a tenger éjszakai látványát, a felhők között átsejlő fátyolos holdfényt, mely a víz habos felszínét is megvilágítja. A végtelen, csaknem üres tér fenséges, egyszerre elbűvölő és némileg kísérteties. Nemrég készített röntgenfelvételek kimutatták, hogy a vízen eredetileg egy nagyméretű fregatt – talán a Dana más képein is megjelenő, 18. század végén épített „Constitution” nevű hajó – úszott. A festő annak átfedésével modern, talányos kompozícióvá alakította korábbi történeti tájképét. A mű új jelentését a festmény angol címe – Solitude – is hangsúlyozza, mely utal az emberi magányra, de a határtalanul elterülő óceán elhagyatottságára is.

Kovács Anna Zsófia