Az Alázatosság
1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1860 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 179 x 130 cm |
| Szignó | lent, balra: F. Lenbach 1860. |
| Leltári szám | 245.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A Titus diadalíve Rómában Franz von Lenbachnak, München későbbi „festőfejedelmének” egyik legfontosabb korai munkája. Lenbach mesterével, a müncheni Képzőművészeti Akadémia professzorával, Karl von Pilotyval 1858 őszén utazott Rómába, ahol Piloty ekkor készülő festményéhez, a Néró Róma üszkös romjain sétál című kompozícióhoz készített tanulmányokat. Titus diadalíve kedvelt motívum volt a művészek körében, többek között maga Piloty is megörökítette. Lenbachot megragadta a római élőállatpiac helyszínére, a Campo Vaccinóra vezető út és a diadalív környékének nyüzsgő légköre, a vásárról érkező campagnai árusok hétköznapi jelenete, illetve az ókori épület monumentalitása. A Münchenben kidolgozott festményhez a művész Rómában számos rajzot és egy olajvázlatot, hazatérése után pedig vidéken további tanulmányokat készített. Utóbbiak közé tartozik a diadalív lábánál heverésző kisfiú alakja is, melyet később önálló kompozícióként is megfestett. Lenbach visszaemlékezése szerint ebben az időszakban a „természet csodálója”, a „napfény rajongója” volt. Az itáliai fényben fürdő diadalívről készült festményét „napfény-képnek” (Sonnenbild) nevezte. Az éles megvilágítás, az erős fény-árnyék hatások kiemelik a diadalív akkurátusan kidolgozott részleteit.
A festményt a müncheni Kunstverein kiállításáról valószínűleg Piloty ajánlására vásárolta meg Pálffy János gróf, aki feltehetően Piloty Néró-képének is megrendelője volt. Végül mindkét mű az ő gyűjteményéből került a Szépművészeti Múzeumba.
Sodics Dominika
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3.rész, Új szerzemények. 2. füzet: c, Az 1912. évi szerzemények; d, Függelék: 1., Néhai gr. Pálffy János hagyományáról felvett jegyzőkönyvek; 2., Kifüggesztésre, másolásra s elhelyezésre vonatkozó adatok: e, Kimaradt festmények; f, Javítások; g, Tárgymutató az 1. és 2. füzethez; h, Tartalomjegyzék, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1915.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.