Cím nélkül
1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény
Bikaviadal
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1897 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | pasztell, papír |
| Méret | 62,3 x 83,2 cm |
| Szignó | lent, jobbra: Alex Lunois |
| Leltári szám | 23.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Alexandre Lunois egyike azoknak a 19. századi francia festőknek, akik a legfontosabb művészi inspirációikat külföldi utazásaik során szerezték: az egzotikus nyugat-afrikai tájak mellett Spanyolország hagyományai és népi karakterei, köztük a bikaviadalok is megihlették. A kompozícióihoz nem csak a személyes élményeiből merített, felhasználta Édouard Manet festményeinek egyes részleteit, valamint Jean Laurent bikaviadalokon készült fotográfiáit is. Lunois legtöbbször – ahogy ennek a bikaviadal-sorozat részeként készült képnek az esetében is – pasztellel festette meg a munkáit, majd színes litográfiaként sokszorosította őket.
A jelen kép a bikaviadal első harmadának, az úgynevezett tercio de varasnak egy lényegi, feszültséggel teli pillanatát örökíti meg: az állat a támadást megelőzően farkasszemet néz a picadorral (a lovon ülő torreádorral), aki a lándzsájával addig ingerli, amíg a bika meg nem mutatja valódi erejét és temperamentumát. A picador mögött tettre készen sorakoznak a segédei, a monosabiók. Az előtérben magányosan figyelő állat számára nincs menekvés: a mögötte heverő elpusztult lóhoz hasonlóan ő sem kerülheti el a sorsát.
Lantos Adriána
Bibliográfia
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3. rész, Új szerzemények. 1.füzet: a, Festmények; b, Festmények módjára kezelt műtárgyak, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1914.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 114-115., 168. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
A gyűjtemény további műtárgyai
