Tavasz Olof Per Ulrik Arborelius

A svéd tájfestészetet a 19. század végén nemcsak az Európa más országaiból érkező új impulzusok alakították, de a skandináv természet sajátos atmoszférája is, amely meghatározta a hazai festők tájképeinek misztikus karakterét. Ezeket a hatásokat Olof Arborelius a düsseldorfi tanulmányai során szerzett tudással ötvözte. E téren mestere, Edvard Bergh is nagy hatást gyakorolt rá, aki svéd származása ellenére a düsseldorfi tájfestőiskolával állt kapcsolatban.

Arborelius Orsa városából származott, ahol édesapja lelkészként szolgált. Tanulóéveit követő utazásai során főleg svájci és olasz tájképeket festett, majd hazájába visszatérve, a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező szülővidékéről, a közép-svédországi Dalarna tartományból, illetve a bergslageni bányanegyed környékéről választott helyszíneket. Hatással volt rá a plein air, természetszemléletében azonban a realista felfogás is megtalálható. Az 1890-es évek szimbolista hatása nem érvényesült képein. Műveinek egyik ismertetőjegye az erőteljesen zöld árnyalatú, buja erdei növényzet, s olykor a helyi emberek is felbukkannak rajtuk. Akárcsak budapesti képén, gyakran ábrázolt erdei tavakat, melyeket az őshonos természet nyugalma övez.

Izsák-Boda Bianka