Pomoderna I.
1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 1837 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 114 x 87 cm |
| Szignó | lent, jobbra: Joh. Ender Wien 1837 |
| Leltári szám | 541.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A sikeres osztrák biedermeier arcképfestő Johann Nepomuk Ender Bécs külvárosában nőtt fel, szegény, sziléziai származású kereskedőcsalád gyermekeként. Ikertestvérével, Thomasszal együtt látogatták a bécsi Képzőművészeti Akadémiát, ám amíg Thomast egyre inkább a tájképfestészet vonzotta, Johann megmaradt a klasszikus mitológiai, historizáló témáknál. Legnagyobb hatást a francia Jean-Baptiste Isabey, Napóleon családjának kedvelt minatűrfestője gyakorolta rá, aki 1814-ben, a bécsi kongresszuson részt vevő előkelőségek portréinak elkészítése miatt érkezett a császárvárosba. A Habsburg Birodalom főnemességével ápolt kapcsolatainak köszönhetően ismerkedett meg gróf Széchényi Ferenccel és családjával, akinek 1823-ban egész alakos, reprezentatív portréját is elkészítette. 1831-ben, gróf Széchenyi István kérte fel a Magyar Tudományos Akadémia címereként ismert allegorikus festmény, a Borura derű című kép elkészítésére is.
Képünk egyike a jellegzetes finom, elegáns és kissé távolságtartó biedermeier női arcképeknek: a portrén nagy hangsúlyt kap a modell kecses kéztartása, szelíd bája és szép kasmírsálja, amellyel a festő a vörös bársonyruha diszkrét eleganciáját ellenpontozza.
Lovass Dóra
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.