Kompozíció
1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | belga |
| Készítés ideje | modell: 1895; márvány faragás: 1900 körül |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | márvány |
| Méret | 93 × 40 × 84 cm, 226 kg |
| Szignó | a köpennyel takart kõ hátán: C. Meunier |
| Leltári szám | 3856.U |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Meunier szobrászatot tanult a brüsszeli Királyi Képzőművészeti Akadémián, de néhány év után áttért a festészetre. Pályája elején leginkább vallási témák érdekelték. A szobrászathoz való visszatérése után is dolgozott fel bibliai témákat, ezek egyike a Lukács evangéliumában olvasható tékozló fiú története: a legfiatalabb fiú örökségét magához véve elhagyta a szülői házat, hogy kalandozzon, majd miután teljes vagyonát eltékozolta, visszatért apjához. Meunier azt a pillanatot ábrázolta, amikor a fiú, bűneit megbánva, letérdel apja elé. Az idős férfi szeretettel, megbocsátón néz fiára, az arcát gyengéden megfogja. Mindkét férfi meztelen, testük arányosan izmos és szálkás, ágyékukat kendő fedi. A megható történetet Meunier két verzióban is feldolgozta. Az első, kisebb variánson az apa szakállas, ezért idősebbnek tűnik; ezt a változatot a művész 1892-ben mutatta be a Salon de la Société nationale des Beaux-Arts-on. Három évvel később keletkezett az a szobor, melynek egy gipszváltozata szerepelt az 1907- es budapesti Meunier-kiállításon. A kiállított mű márvány példányát a művész veje ajánlotta a múzeumnak megvételre.
Somodi Anett
Ruttkay, Helga (ed.), Múzeumi Kalauz: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2018, 250. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.