Négy képtörténet Kenneth Martin

Kenneth Martin a konstruktivista hagyományok megújításának egyik vezéralakja a szobrászatban és a festészetben, a brit konstruktivisták következő generációjának mentora. Feleségével, Mary Martinnal, az alkotásmód egyéni útjait megtartva, évtizedeken át társakként dolgoztak. Kenneth Martin 1949-ben készítette első absztrakt festményeit, ezeket 1951-től követték azok a kinetikus konstrukciók, amelyek a következő húsz évben tevékenységének fő területét jelentették. Felesége halála után (1969) azonban szinte kizárólag csak festéssel és grafikával foglalkozott. Ezeken a műveken kiemelt szerepet kap a véletlen (gyakran dobókockával határozta meg a kompozíciók strukturális kialakítását) és a szigorúan kiszámított átírási mechanizmus, ami műveinek aszketikus jelleget ad, másrészt megtartja a mozgás emocionális érzését.
Ebbe a sorozatba tartoznak életének utolsó művei, amelyek a Képtörténet címet kapták, miután saját keletkezéstörténetüket, belső strukturális felépítésük térbeli és időbeli kifejlődését jelenítik meg. A művek szekvenciális felépítését, az olykor illuzionisztikus térbeli forma kialakítását a fejlődés fázisait meghatározó matematikai kalkulációk előzik meg. A készítési folyamat szigorú, aszketikus jellege ellenére a néző figyelmét a kész mű remek képi megformáltsága köti le. “A legszárnyalóbb fantáziának, az improvizálásnak, a valószerűtlennek is szüksége van egy racionális, tárgyszerű alapra ahhoz, hogy műalkotás születhessék.” (K. Martin)

Tóth Ferenc