Munkácsy Mihály: Karlsbadi fasor, 1880

A barbizoni festőiskolával a magyar művészek közül Paál László mellett elsősorban Munkácsy Mihály neve hozható kapcsolatba, aki többször is meglátogatta ott időző barátját. Munkácsy tájfestészetére rányomta bélyegét a fontainebleau-i erdőben szerzett tapasztalat, a helyszínen festés lehetősége és élménye. Később és másutt készült tájrajzain – sőt festményein is – megőrizte a plein air kötetlenségét, az intim tájfestészet jellemző jegyeit, miközben erős egyénisége minden alkalommal egyéni hangulatot kölcsönöz műveinek. A Karlsbadi fasor egyetlen enyészpontra rendezett kompozíciója látszólagos egyszerűsége ellenére is elemi erővel szippantja magába a nézőt: az előtér viszonylagos nyitottságából a művész fák kusza ágaival, az ösvényen sétáló alakkal a sűrű erdő homálya felé tereli a szemlélőt, aki már e kis képpel is ízelítőt kaphat a nagy tájképek erős hangulatából.