Barabás Miklós: Velence alkonyatkor, 1834

Barabás Miklós 1834–1835-ben, művészi pályafutása elején, itáliai tanulmányútra ment. Nem teljesen kezdő festőként érkezett Velencébe, de még nem ismerte az Itáliában akkor már elterjedt akvarellfestési eljárást. Az elsősorban városképeket vagy jellegzetes itáliai motívumokat kereső művészek ezzel a technikával első benyomásaikat, pillanatnyi élményeiket örökítették meg: ehhez igen fejlett kézügyességre, az akvarelltechnika beható ismeretére és főként rutinra volt szükség. Ezt a festésmódot angol akvarellfestésnek is nevezték, mert a kontinensen az angol akvarellisták terjesztették el az ekkor már mintegy fél évszázad óta tartó itáliai utazásaik során.

Angol művészbarátja, William Leighton Leitch révén Barabás hamar elsajátította a technikát, és utazása folyamán szinte folyamatosan tökéletesítette tudását. Velence jellegzetes sziluettjét oldottan, a kép felületét egyetlen egységnek tekintve festette meg.