Más pontra helyezve
1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 1839 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 48,3 x 36,3 cm |
| Szignó | lent, jobbra: Eduard Ritter 1839 |
| Leltári szám | 169.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Eduard Ritter 1829 és 1834 között járt a bécsi Képzőművészeti Akadémiára. Az akadémia éves kiállításain 1830 óta szereplő alkotásai inkább a 17. századi holland festészet fontos hatásáról, mintsem a természet közvetlen megfigyeléséről, tanulmányozásáról tanúskodnak. A művész a maga korában nagyon sikeresnek számított, de nem mint újító alkotó, hanem mint az életképfestészet népszerűsítésének pionírja.
Ritter előszeretettel festett anekdotikus vagy elbeszélő jellegű paraszti és vidéki jeleneteket. Ezen a humort sem nélkülöző, színpadias zsánerképen is egy ilyen jelenetet láthatunk. A kút körül kibontakozó epizód szereplői jellegzetes karakterek: a középpontban egy szép fiatalasszony áll, aki fél szemmel a csintalan gyerekeket vigyázza, miközben az elesett, vak hadirokkant öregnek nyújt egy kancsó vizet. A mű könnyed hangvételét az olyan részletek adják, mint a kis kocsiban hason fekvő, meztelen fenekű gyermek, aki egy kiscica farkát húzza, vagy a kancsó után ügyetlenül nyúló öreg alakja.
Mrázik Rebeka
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 2.rész. A Nemzeti Múzeum sorozatai 1.füzet: a, A Pyrker-képtár; b, A József Magyar-képtár; c, A Széchenyi Általános-képtár, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1909.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 149. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.