A Titus diadalív Rómában Franz von Lenbach

A Titus diadalíve Rómában Franz von Lenbachnak, München későbbi „festőfejedelmének” egyik legfontosabb korai munkája. Lenbach mesterével, a müncheni Képzőművészeti Akadémia professzorával, Karl von Pilotyval 1858 őszén utazott Rómába, ahol Piloty ekkor készülő festményéhez, a Néró Róma üszkös romjain sétál című kompozícióhoz készített tanulmányokat. Titus diadalíve kedvelt motívum volt a művészek körében, többek között maga Piloty is megörökítette. Lenbachot megragadta a római élőállatpiac helyszínére, a Campo Vaccinóra vezető út és a diadalív környékének nyüzsgő légköre, a vásárról érkező campagnai árusok hétköznapi jelenete, illetve az ókori épület monumentalitása. A Münchenben kidolgozott festményhez a művész Rómában számos rajzot és egy olajvázlatot, hazatérése után pedig vidéken további tanulmányokat készített. Utóbbiak közé tartozik a diadalív lábánál heverésző kisfiú alakja is, melyet később önálló kompozícióként is megfestett. Lenbach visszaemlékezése szerint ebben az időszakban a „természet csodálója”, a „napfény rajongója” volt. Az itáliai fényben fürdő diadalívről készült festményét „napfény-képnek” (Sonnenbild) nevezte. Az éles megvilágítás, az erős fény-árnyék hatások kiemelik a diadalív akkurátusan kidolgozott részleteit.

A festményt a müncheni Kunstverein kiállításáról valószínűleg Piloty ajánlására vásárolta meg Pálffy János gróf, aki feltehetően Piloty Néró-képének is megrendelője volt. Végül mindkét mű az ő gyűjteményéből került a Szépművészeti Múzeumba.

Sodics Dominika