Noktürn Ludwig von Herterich

Herterich első mestere szobrász édesapja volt, majd a müncheni Képzőművészeti Akadémián Wilhelm von Diez köréhez csatlakozott. Itáliai útja során elsősorban Raffaello és Mantegna monumentális festészete hatott rá, de Diego Velázquez lendületes, nagyvonalú ecsetkezelése is lenyűgözte. A müncheni akadémián végzett évtizedes pedagógiai munkásságáért több magas rangú kitüntetésben részesült, amelyekkel nemesi cím is járt. Az 1892-ben alakult müncheni Secession egyik alapítója volt. Idősödve a lovagokat, szenteket ábrázoló, monumentális, historizáló művek után romantikus-szimbolista ihletettségű, intimebb témák felé fordult. A német plein air festészet egyik úttörője, aki saját kísérleteket folytatott a szabad ég alatti festés területén.

Herterich intenzíven foglalkozott a színek kölcsönhatásaival; kedvenc színe a fehér volt, amelyet a „legszínesebb színnek” nevezett. Képünk remek példája kifinomult kolorizmusának. A meghatározhatatlan térben és időben zongorázó fiatal nő szépségét nyakszirtjének kecses ívével és kezének finom mozdulataival érzékelteti. A mű sejtelmessége a zenében elmerülő lélek allegóriájaként is értelmezhető.

Lovass Dóra