Európa elrablása Bartolommeo Bellano (tulajdonítva) Riccio (korábbi attribúció)

Az Európé elrablása kisbronz, akárcsak a Leonardo da Vincinek tulajdonított Lovas szobor, Ferenczy István szobrász gyűjteményéből származik, aki 1818 és 1824 között vásárolta Rómában.
A kompozíció egy, a reneszánsz művészetben gyakran ábrázolt mitológiai történetet jelenít meg. Zeusz, az istenek királya bikává változott, hogy elcsábítsa Európé föníciai királylányt, aki éppen kíséretével játszott a tengerparton. A bika a hátára vette a hercegnőt, majd a tengeren átkelve Kréta szigetére vitte.
A történetről több ókori forrás is beszámol, Ovidius (Átváltozások, II. könyv; Római naptár, V. könyv), Muszaiosz (Európé), valamint Lukianosz (Istenek beszélgetései). A jelenet hagyományos ábrázolásain Európé nem tanúsít ellenállást, a budapesti kisbronzon viszont éppen ez a gesztus kerül a középpontba. A szobrász ihletforrása Horatius egyik kevéssé ismert ódája, a Carminum liber III lehetett (G. Aggházy Mária: Olasz és spanyol mesterek szobrai. Budapest, 1977, 36. kat. sz.). Horatius műveinek összkiadása 1481-ben jelent meg Padovában, majd a 16. század elején Velencében újra kiadta Aldus Manutius. A budapesti bronzon Európé küzdelmes testtartása erre az irodalmi hagyományra vezethető vissza. A formai megoldások párhuzamba állíthatók a Bikaölő Mithrászt megjelenítő antik domborművekkel, melyeken a téma számos változatban fennmaradt. A kompozíció eltávolodása a klasszikus beállítástól, illetve Európé drámai, grimaszba torzult arckifejezése teszi a budapesti kisbronzot az itáliai reneszánsz plasztika egyik kivételes alkotásává. Az Európé elrablása attribúciójának kérdése számos, a kisbronzok alkotóinak azonosítására jellemző problémát vetett fel. Meller Simon a művet kezdetben a firenzei Bertoldo di Giovanninak (1420 után – 1491) tulajdonította, párhuzamba állítva a munkát a híres Bellerophón megszelídíti Pegazust bronzzal (Kunsthistorisches Museum, Bécs). Wilhelm Bode elutasította Meller felvetését, úgy vélte, hogy a szobor egy padovai mester munkája. Meller később megváltoztatta álláspontját, és Leo Planiscig írásaival összhangban Bartolomeo Bellanónak tulajdonította a bronzot. 1928-ban Balogh Jolán új attribúciót javasolt, Andrea Riccio (1470 körül – 1532) művének tartotta. Összevetésként hivatkozott a Frick-gyűjtemény Zsuzsanna kisbronzára és a Victoria and Albert Museum Kiáltó lovasára, továbbá stiláris párhuzamként idézte Girolamo és Marcantonio Della Torre síremlékének bronzreliefjeit (Musée du Louvre, Párizs). A felsorolt alkotások közül a Della Torre-síremlék kivételével egyiket sem fogadta el egyértelműen a szakirodalom Riccio művének. James Draper később egy harmadik mestert, Francesco da Sant’Agatát jelölte meg alkotóként, akihez egyetlen hiteles mű, a londoni Wallace-gyűjteményben őrzött fa Heraklész-szobrocska köthető (ltsz. S273). Draper ebbe a körbe sorolta a berlini bronz Hekaté-szobrot is (Staatliche Museen zu Berlin, ltsz.. 1942). Az Európé elrablása azonos lehet azzal a művel, amely szerepel a Marcantonio Michiel (1484 körül – 1552) velencei író és gyűjtő halálát követően összeállított, 1552 utáni leltárban. Ugyanebben az összeírásban szerepel a ma Berlinben őrzött Hekaté-szobor is. A bizonytalan attribúció annak tulajdonítható, hogy sem Bellano, sem Riccio kisbronzai nincsenek egyértelműen dokumentálva, életművük elsősorban domborműveik és nagyobb szobraik alapján rekonstruálható. Európa ruharedőinek „papírszerű” hajtásai Bellano stílusára jellemzők, hasonló részletek a Szent Jeromos-kisplasztikán is megfigyelhetők (Musée du Louvre, Párizs).

Szőcs Miriam

Petrovics, Elek – Meller, Simon, Ferenczy István bronzgyűjteményének kiállítása, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1917, 11. o.

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 149-150. o., 190. sz., 239.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 9, 22-24. o., 14. kép.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 9, 22-24. o., Fig. 14.

Bodnár, Szilvia (ed.), The Museum of Fine Arts Budapest: guide, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 140-141. o., 185. sz.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól napjainkig. 100 év, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006, 45. sz.

Museum of Fine Arts, Budapest: Masterpieces from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 45. sz.

Borus, Judit – Kocsis, Alexandra – Ruttkay, Helga (eds.), Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 150-151. o.

Kocsis, Alexandra (ed.), Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 150-151. o.

Vécsey, Axel (ed.), Masterpieces: Museum of Fine Arts Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 76. o.

Vécsey, Axel (ed.), Remekművek: Szépművészeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 76. o.

Borus, Judit – Kocsis, Alexandra – Ruttkay, Helga (eds.), Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 150-151. o.

Radványi, Orsolya (ed.), Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 121. o.

Radványi, Orsolya – Böröczki, Noémi (eds.), Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 121. o.