Paul Gauguin: Tahiti jelenet, 1902 körül

A korábban pénzügyi területen tevékenykedő, anyagi sikerekben bővelkedő Paul Gauguin 1883-ban döntötte el, hogy művészi pályára lép. Menekülve a civilizáció vívmányai elől egyfajta ősi tisztaságot és romlatlanságot keresve előbb a bretagne-i Pont Avenba, majd Martinique-szigetére, végül Tahitire utazott. Művészete – mind jobban eltávolodva kezdeti impresszionizmusától – itt a naivnak ható, rusztikus formaképzés miatt archaizáló jelleget öltött. A naiv művészet fafaragásainak hatására egészen elnagyoltan megmunkált nyomódúcokat alkalmazott, hogy a papírra átnyomott kompozíció még durvábbnak, még kevésbé művészien kidolgozottnak hasson. Az ábrázolás egyszerűsége, sematikus emberalakjai is egyfajta örök, éteri, paradicsomi tisztaságot érzékeltetnek, amely a művész szerint már csak a civilizálatlan világok sajátja.