Múzeumpedagógusok

Meg kell nyílnom a látogatók előtt, hogy ők is megnyíljanak – vállalnom kell a véleményemet, hogy ők is el merjék mondani a gondolataikat.

Egy felcsillanó szempár, egy magasba lendülő kéz, egy egyetértő bólintás vagy akár egy kétkedő fejrázás – a célom az, hogy valamiféle reakciót váltsak ki azokból, akik bizalommal fordulnak hozzám a múzeumlátogatás során.

Lehetőségem van arra, hogy egy végtelenül inspiráló közegben szerethetővé és egyben közelivé tegyem sok száz év művészetét. Számomra a múzeum egyszerre tudományos tér és játszótér.

A múzeum egy kincstár. Az itt őrzött műtárgyak a múlt egy-egy pillanatáról mesélnek nekünk, letűnt korokba, kultúrákba utazhatunk a segítségükkel. Fontos számomra, hogy az utazás során megelevenedjenek ennek a múltnak a szereplői, a hétköznapi emberek is.

A mai vizuális szempontból őrjítően stimuláló világban gyakran elveszetten tekintünk környezetünkre. A múzeumban lehetőségünk nyílik arra, hogy a képzelet, a szépség és az élet örömein másokkal osztozzunk.

Képzőművészet, illusztráció, dizájn – három dolog, ami igazán foglalkoztat.
Nincs még egy ilyen inspiráló környezet, hogy a vizualitás nyelvén késztessem a befogadót új nézőpontok felfedezésére.

A tárlatvezetéseken és a foglalkozásokon – életkortól függetlenül – olyan szellemi kalandtúrára invitálom a résztvevőket, ahol az adott műtárgyról többféle nézetet, magyarázatot vagy véleményt mutatok be, annak érdekében, hogy beszélgetés, valódi eszmecsere alakuljon ki köztünk.

A múzeum egy hatalmas időgép. Ha kinyitjuk a kapuját, az ókortól a múlt századig barangolhatunk benne.
A jelenünkbe érkezve rádöbbenhetünk arra, hogy eleink is hozzánk hasonlóan élték az életüket, a velük történteket pedig művészetük különböző eszközeivel örökítették meg.
És mi a múzeumpedagógia? Nem más, mint az időgépet beindító gomb!

Ha túl keveset tudunk valamiről, könnyen azt gondolhatjuk róla, hogy unalmas, hiszen nem értjük, és nem tudjuk, hogyan közelíthető meg. A műalkotások világán keresztül titkos folyosókat nyitok meg a látogatók számára. Szeretném felébreszteni bennük a kíváncsiságot, hogy kedvük legyen egyedül is továbbmenni a megismerés útján.

Nekem az a legfontosabb, hogy a látogató kerüljön kapcsolatba a művészettel, túl a tetszik-vagy-nem-tetsziken próbálja meg azt felfedezni, kontextusba helyezni. Egy jó kérdés sok mindent elindíthat…

A néma tárgyaknak olykor kell egy hang, ami elbeszéli a történetüket. Ezek a történetek soha nem teljesek, soha nem egészek, egy letűnt kor pillanatképei csupán mindarról, ahogyan elődeink éltek és gondolkodtak az őket körülvevő világról. A múzeumpedagógus feladata az, hogy megtalálja a közös hangot a régmúltban és a jelenben élő ember között.